Az általánosságban értett perzsa nyelv alatt többféle
írást értünk: ide soroljuk a régi ékírásos Páhlávi, az arámi és afghani
nyelveket is.
Az időszámításunk szerinti 642-ben, az iszlám hódítás
hatására a kormányzás , kultúra és vallás nyelve az arab lett. Ekkor
alakult ki az arab betűs írás is és több arab szó került a nyelvbe.
A perzsa nyelv, vagy ahogy azt Iránban nevezik fárszi nyelv az indoeurópai nyelvek családjába tartozik. Ma körülbelül 70 millióan beszélik a nyelvet csak Iránban, de Afganisztánban és Tádzsikisztánban is a perzsa nyelv egy változatát beszélik. A perzsa/fárszi nyelv afganisztáni nyelvjárását dari-nak nevezik, míg Tádszikisztánban a perzsa hangzású ám cirill betűkkel írt tádzsik nyelvjárást használják.
A modern perzsa/fárszi nyelv (újperzsa nyelvnek is nevezik) az arab ábécé 28 betűjéből áll, illetve kiegészült 4 másik betűvel.
A szavakat jobbról balra írják és olvassák, ám a számokat balról
jobbra.
A rövid magánhangzókat nem jelölik az írásban, így sokszor a
szavak kiejtése a mondatbeli elhelyezkedésétől függően más lehet (no meg
az értelme is). A betűk írása attól függően változhat, hogy a szó
elején, közepén, végén, vagy önmagában található.
A perzsa nyelv az indoeurópai nyelvekhez hasonlóan flektáló, azaz hajlító nyelv, jóllehet, a képzőrendszer révén mutat némi agglutináló jelleget is.